Mély fájdalmukban és gyászukban hátrahagyjuk szeretteinket, de nem kell, hogy bennünket is váratlanul érjen az elmúlás. Segíthetünk családunknak és megkönnyíthetjük számukra a temetéssel járó ügyintézést, hogy nyugodtan tudjanak gyászolni. 

Bár hazánkban nem szokás, hogy valaki már életében a halálra készüljön, s kevesen tudják, hogy a törvény lehetővé teszi saját temetésünk, búcsúnk megszervezését.

Éppen ezért nem árt megállni egy percre és előre gondolkozni. Életünk során sok mindenre gondolunk, sok mindennel számolunk, de elsősorban csak az idősebb, nyugdíjas korosztályról mondhatjuk el, hogy igazán felkészül a halálra és azon gondolkodik, hogy mit tehet még életében, hogy megkönnyítse a majdani temetésével kapcsolatos ügyintézést, különös tekintettel az anyagi kiadásokra, amellyel egy végtisztesség megszervezése jár.

Amikor bekövetkezik a tragédia, szeretteinkre marad a temetési ügyintézés, amely még jobban megviseli a hozzátartozóikat és még nehezebbé teszi számukra ezt az időszakot. A hirtelen halálesetnél, nem csak elvesztés híre, de a magas költségek is jelentős súlyt rónak családokra. Mindez egy kis előrelátással, öngondoskodással áthidalható.

Váratlan betegség, tragikus haláleset sajnos nem csak idős korban történhet velünk, ezért érdemes előre tervezni. Érdemes átgondolni, megfontolni, hogy élünk-e azzal a lehetőséggel, hogy előre megtervezzük, kifizetjük saját temetésünket. Ma már lehetőség van arra, halálunk előtt előre meghatározzuk a búcsúszertartásunk módját, körülményeit, annak akár minden apró részletét a gyászértesítőtől kezdve a hagyományos, vagy különleges ceremóniákon át, a síremlék feliratáig.

Jogunkban áll dönteni, hogyan búcsúztassanak el bennünket, s előre elintézni mindent a legapróbb részletig. Saját temetésünk megszervezésével, kifizetésével nemcsak az anyagi terhet vesszük le szeretteink válláról, hanem a fájdalmas ügyintézést is. Tisztában kell lennünk az elmúlással, azzal, hogy az élet nem örök és csak ideiglenesen kapunk helyet a Földön.

Továbbá biztosak lehetünk benne, hogy halálunk után hamvainkat vagy testünket úgy helyezik örök nyugalomra, ahogyan azt mi elképzeltük.

Életünk során annyi mindent megtervezünk, oly sok dologra felkészülünk, s megannyi nehéz döntést meghozunk. Miért ne dönthetnénk afelől, hogyan hagyjuk hátra földi életünk, s miért ne kímélhetnénk meg szeretteinket a fájdalmas és hosszadalmas ügyintézésektől?

A gyász, egy családtag vagy jó barát elvesztése önmagában is nehéz, viszont könnyíthetünk rajta azzal, hogy mindent előre elintézünk. Ne vészjóslatként tekintsünk erre, hanem egy utolsó segítségként, melyet a hozzátartozóiknak nyújtunk.