Facebook Twitter RSS
Mi segítünk a nehéz pillanatokban!

Ha kérdése van, írjon nekünk.
Esztergályos Cecília már kifizette a temetését Hetvenéves, de háromnak érzi magát. Kolbászon, szalonnán él. ... Tovább
Extrém temetési módok Ahogy a világ változik, ahogy egyre extrémebb lesz, úgy az ... Tovább
Hogyan lehet túlélni egy gyermek halálát? Könyv Karcsika emlékére Egy anya öt éven át nap,mint nap küzdött a kisfia életéért. ... Tovább
Életről és halálról mesélnek a szicíliai múmiák Képalkotó diagnosztikával és kémiai eljárásokkal próbálják meghatározni, ... Tovább
Rossz embert temettek, mert nem hittek az özvegynek A 73 éves Evan Davidson hiába bizonygatta a kaliforniai Simpson halottasháznak, ... Tovább
Krematóriumok

A hamvasztás története:
http://www.krematorium.hu/hamvasztas/

A Habsburg Birodalom alatt, tehát még 1918 előtt Magyarországon nagyrészt az osztrák hamvasztási kultúra volt az uralkodó. Ausztria ugyanis egy hamvasztási társadalmat alakított ki a saját területén. Mindezek ellenére 1894-ben Budapest adott otthont a nyolcadik Nemzetközi Higiéniai Kongresszusnak, ahol az osztrák krematóriumok kialakítottak egy hamvasztásos pavilont is. Ugyanabban az időben a város egy másik fontos találkozót is szervezett: a Német Krematóriumok Társaságának gyűlését, ahol több nyugati országból jelentek meg Budapesten. Természetesen a hamvasztásnak voltak magyar támogatói már ebben az időben, ugyanis itt hangzott el először az első magyarországi krematórium felépítésének ötlete is. Semmi nem lett belőle, hiszen hamar kiderült, hogy a hatóságok állandóan akadályok elé állították a tervezőket. Magyarország visszamaradt a hamvasztás fejlődésében, ugyanis az elgondolások ellentétbe kerültek a katolikus egyházzal.

1910-ben, Magyarország akkori második legnagyobb városa Debrecen megelőzte Budapestet a hamvasztás terén elért fejlesztésekben. A város eléggé elütött attól, ami a vallás terén Magyarországot jellemezte. Debrecen ugyanis nagyobb részben volt protestáns, mint katolikus. 1911-ben az aradi hatóságok is tervezték, hogy megépítik az első magyar krematóriumot közel ahhoz az erődhöz, ahol az aradi vértanúkat is kivégezték. Ez a terv is terv maradt. Csaknem egy évtized kellett (az I. világháború miatt), hogy bármilyen változás is elindulhasson a krematóriumok létesítése terén.

Köszönhetően a protestáns többségnek, egyáltalán nem meglepő, hogy az első krematórium Magyarországon Debrecenben épült meg. Abban a városban, amelyet a két világháború közötti időszakban a legfontosabb és leggyorsabban fejlődő városok közé sorolták, nem mellékesen pedig egyedi építkezési tradícióval is rendelkezett. 1930 június 25.-én Debrecen város vezetése egyhangúlag kijelentette: szükség van krematóriumra. Ennek hatására meg is épült az első a debreceni nagyerdőben, nem messze a Központi Temetőtől, amely már kívül esett a városon. A városi tervezet tartalmazta egy kolumbárium felépítését is. Az építkezés támogatói között voltak az öt különböző vallás egyházi vezetői is. Az evangélikus püspök Baltazár, Rónás László püspök a Baptista egyházból, a katolikus egyház egyik lelkésze és dr. Simonides Lajos a Martin Luther társaság vezetője. A krematóriumot és a kolumbáriumot a város legnevesebb építésze Borsos József tervezte „magyar stílusban”. Az építkezés 600 ezer pengőbe került.

Alighogy készen lett, meglepetésként érte az építőket, hogy az akkori belügyminiszter – annak ellenére, hogy korábban már elfogadta a tervezetet – mégsem engedélyezte a krematórium beindítását. A helyi katolikus püspök már korábban kinyilvánította az ellenérzését.

1951-ben a szükséges krematóriumi törvény a helyére került és a debreceni krematórium végül megnyílt. Szerencsére az építmény tervezője, Borsos is még élt, mikor a krematórium elkezdte működését (érdekesség, hogy a tervezőt nem hamvasztották, hanem ’csupán’ közel az épülethez temették el).

Miután a Római Katolikus Egyház megváltoztatta a hamvasztásról szóló doktrínát a magyar Katolikus Püspöki Kar egy konferenciát tartott 1967. május 31.-én. Itt elfogadták, hogy az utolsó szertartást nem csak a hamvasztás előtt, hanem után is meg lehet tartani. Nem sokkal ezután megnyílt Budapest legnagyobb temetőjében a krematórium 1968. május 2.-án. A budapesti krematóriumban három gáz-tüzelésű kemencét helyeztek el a háromszög-alakú épületbe. A 28 méter magas kéményt orosz márványlapokkal borították és a költségek hozzávetőlegesen nyolcmillió osztrák schillingből jöttek ki.

Más irányból is érkezett nyomás a hamvasztás ösztökélésére. Ez a probléma nem csak a magyar fővárosban, hanem világ többi városában is jelentkezett: a helyhiány. Komoly helyhiánnyal küzdöttek a temetők, három kivételével mindegyik lassan betelt. A hamvasztás látszott az egyetlen gyógyírnek a problémára és a számok bátorítóak voltak, hiszen az 1994-es adatok alapján már 25 százalékra nőtt a temetkezéseken belül a hamvasztások aránya.

1991-től a krematóriumok száma ugrásszerűen megnőtt. A meglévőkhöz csatlakozott Szolnok, Pécs, Tatabánya, Magyarszecsőd, Gesztely, Ságvár, Miskolc, Győr, Csömör és Csanádpalota. Így el lehet mondani, hogy az ország régióinak szükségletét a jelenlegi 12 hamvasztó megközelítőleg kielégíti.

A hamvasztásos temetések száma ugrásszerűen megnőtt az utóbbi években (Budapesten és a nagyvárosokban ez közel 80%). A növekvő arányhoz hozzájárult a szórásos temetés (Budapest, Miskolc, Székesfehérvár, Pécs, Tatabánya, Nyíregyháza), amely az el nem hanyagolható financiális terhelés szempontjából a legelviselhetőbb a hozzátartozók számára.