34/1999. (IX. 24.) BM–EüM–IM együttes rendelet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek
a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rendkívüli halál esetén követendő eljárásról

A halottvizsgálat

1. § (1) A halottvizsgálatot a 2. § szerinti orvos végzi, a halál bekövetkezésének tényét
mentőtiszt is megállapíthatja. A halál bekövetkezését vagy a magzat halva születését elsőként
észlelő személy, illetőleg az általa értesített rendőri vagy egészségügyi szerv köteles a
halálesetet a 2. §-ban foglaltak szerint illetékes orvossal haladéktalanul közölni.

(2) A halottvizsgálatot az arra illetékes orvosnak haladéktalanul, de legkésőbb a halálesetről
való értesülésétől számított 6 órán, a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben,
valamint közterületen vagy nyilvános helyen történő halál esetén, soron kívül, de legfeljebb 2
órán belül kell elvégeznie.

(3) A halottvizsgálat keretében a C. 3110–49/V nyomtatvány számú halottvizsgálati
bizonyítvány, illetve halva született magzat vagy élve született, de a szülést követő 168 órán
belül elhalálozott gyermek esetében a C. 3110-52/V/új nyomtatvány számú perinatális
halottvizsgálati bizonyítvány (a továbbiakban együtt: halottvizsgálati bizonyítvány) megfelelő
részeinek kitöltését kell elvégezni, és intézkedni kell a halott elszállításáról.

(4) A halottvizsgálatot végző orvos, ha a vizsgálat során rendkívüli halál esetét észleli
[Eütv. 218. § (3) bek.] köteles erről a külön jogszabályban meghatározott hatóságot (a
továbbiakban: hatóság) azonnal értesíteni, és intézkedni, hogy a holttest és környezete a
hatóság megérkezéséig érintetlenül maradjon. A halottvizsgálatot végző orvos – amennyiben
a hatóság felkéri – részt vesz a szemlén, a szemlejegyzőkönyv orvosi részét kitölti, aláírja és
orvosi bélyegzője lenyomatával látja el.

(5) Ha a helyszínen a hatóság azt állapítja meg, hogy a haláleset nem rendkívüli, és a szemle
megtartását egyéb körülmény nem indokolja, a megállapításairól készített feljegyzést a
halottvizsgálat végzésére illetékes orvosnak átadja, aki gondoskodik a halottvizsgálat további
teendőinek ellátásáról.

(6) A halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálat során két példányban kiállítja az
elhunyt azonosítására szolgáló űrlapot – amely vízzel lemoshatatlanul tartalmazza az elhunyt
nevét, születési dátumát, halála helyét és idejét –, és azt a halott két végtagjára rögzíti. A
halottvizsgálatot végző orvos biztosítja az űrlapot, amit az esetleges kórbonctani vizsgálat
során sem szabad eltávolítani.

2. § (1) Ha a halál

a) egészségügyi intézményben vagy egészségügyi intézménybe (intézményből) történő
szállítás közben következett be, a halottvizsgálatot a beteget ellátó vagy felvételére illetékes,
illetőleg a beteget elbocsátó fekvőbeteg-osztály, vagy járóbeteg-ellátó egység orvosa, vagy az
intézet vezetője által e feladattal megbízott orvos, ügyeleti időben az ügyeleti szolgálatot
ellátó orvos,

b) mentőszolgáltató mentőfeladatot teljesítő járművén következett be, a halál
bekövetkezésének tényét a mentőegység orvosa vagy a mentőtiszt állapítja meg, a
halottvizsgálat további teendőit a mentőorvos, ennek hiányában – a mentőtiszt döntése szerint
– a halál helye szerint illetékes háziorvos, illetve ezen szolgálat ügyeletes orvosa vagy a halál
helyéhez legközelebb eső, patológiai osztállyal rendelkező fekvőbeteg-gyógyintézet orvosa,

c) fegyveres erő vagy rendvédelmi szerv felügyelete alá tartozó területen, épületben, zárt
alakulaton belül következett be, a halottvizsgálatot a fegyveres erő, illetve a rendvédelmi
szerv egészségügyi szolgálatának orvosa, ha az nem áll rendelkezésre, a halál helye szerint
illetékes háziorvos, illetve ezen szolgálat ügyeletes orvosa,

d) közterületen, járművön – ide nem értve az a)–b) pont szerinti esetet – vagy egyéb helyen
következett be, a halál bekövetkezését a haláleset helyszínére, illetve a holttestnek a járműről
való leemelése helyére a legrövidebb időn belül hívható orvos állapítja meg, ezt követően a
halottvizsgálat további teendőit a halál helye szerint illetékes háziorvos, illetve ezen szolgálat
ügyeletes orvosa végzi.

(2) Halva születés (késői magzati halálozás) esetén a halottvizsgálatot a szülést levezető
orvos, ennek hiányában a halottvizsgálatra – az (1) bekezdésben foglaltak szerint – illetékes
orvos végzi.

3. § (1) Amennyiben a halottvizsgálatot végző orvos megállapítása szerint a halott teste
orvosi szempontból alkalmas arra, hogy oktatás és kutatás, egyéb gyógyító célú felhasználás,
illetve átültetés céljából történő szerv-, szöveteltávolításra kerüljön sor, az orvosnak meg kell
győződnie arról, hogy az elhunytnál lévő, személyazonosításra szolgáló iratok között
található-e nyilatkozat, amellyel a holttestéből történő szerv-, szöveteltávolítást megtiltotta.
Ha a hozzátartozó birtokában van az elhunytnak a testéből történő szerv- és szövetátültetést
megtiltó nyilatkozata, azt bemutatja a halottvizsgálatot végző orvosnak.

(2) A tiltakozó nyilatkozat meglétét vagy hiányát a halottvizsgálatot végző orvos feltünteti a
halottvizsgálati bizonyítvány ,,megjegyzés'' rovatában.

4. § (1) A gyermeket – a fogantatástól eltelt időtartamtól függetlenül – élveszülöttnek kell
tekinteni, ha az anya testétől történt elválasztása után az életnek bármilyen jelét adta.

(2) Halva születettnek (késői magzati halottnak) kell a magzatot tekinteni, ha 24 hétnél
hosszabb ideig volt az anya méhében, és az anya testétől történt elválasztás után az élet
semmilyen jelét nem adta. Ha a magzat kora nem állapítható meg, a halva születés
meghatározásának alapja a magzat 500 grammot elérő testtömege vagy 30 cm-t elérő
testhossza.

(3) Vetélést (korai, illetve középidős magzati halált) kell megállapítani, ha a magzat az anya
testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta, és 24 hétig vagy annál
rövidebb ideig volt az anya méhében, illetve, ha a magzat kora nem állapítható meg, és
testtömege az 500 grammot, testhossza a 30 cm-t nem érte el. Ilyen esetben halottvizsgálati
bizonyítványt nem kell kiállítani.

(4) Ikerszülés esetén nem lehet vetélést megállapítani, ha legalább az egyik magzat élve
született.