34/1999. (IX. 24.) BM–EüM–IM együttes rendelet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek
a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rendkívüli halál esetén követendő eljárásról

A kórbonctani vizsgálat

6. § (1) A kórbonctani vizsgálat elvégzésére – az Eütv. 219. §-a alapján – a halottvizsgálatot
végző orvos vagy az elhunyt személy kezelőorvosa tesz javaslatot.

(2) Ha a kórbonctani vizsgálatra a kezelőorvos tesz javaslatot, valamennyi korábbi orvosi
dokumentáció összegyűjtése és értékelése alapján összefoglalja a teljes kórtörténetet. A
kórtörténetben feltünteti

a) a korábbi gyógykezelés alapjául szolgáló betegségeket,

b) a rendelkezésre álló adatokból következtethető vagy megállapítható betegségeket,

c) a halál közvetlen okára és az arra vezető, azt előidéző okra,

d) a halál alapjául szolgáló betegségre, valamint az egyéb (kísérő) betegségre vonatkozó
feltételezett véleményét. A kezelőorvos a dokumentációt és a kóresetnek a kórtörténet alapján
történő megítélését (epikrízis) legkésőbb a halál bekövetkezését követő első munkanapon a
kórbonctani vizsgálatot végző intézmény részére megküldi.

7. § A kórbonctani vizsgálatot a halál helye szerint illetékes – patológiai osztállyal
rendelkező – fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény kórboncnok orvosa
végzi.

8. § (1) A kórbonctani vizsgálatot a kezelőorvos által rendelkezésre bocsátott kórtörténet
ismeretében, a holttestnek a boncoló helyiségbe szállítását követően meg lehet kezdeni. Ha a
kórbonctani vizsgálat megkezdése előtt rendkívüli halál gyanúja merül fel, a 1. § (4)
bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(2) A kórbonctani vizsgálatot a halál bekövetkezését követő első munkanapon, legkésőbb a
halottvizsgálattól számított három munkanapon belül kell elvégezni. A boncolás időpontjáról
a kórbonctani vizsgálatot kérő kezelőorvost, műtét (szülés) esetén a műtétet végző (szülést
levezető) orvost értesíteni kell. Fekvőbeteg-ellátó osztály betegeként elhunyt boncolása esetén
a kezelőorvosnak, a műtétet végző (szülést levezető) orvosnak vagy az osztályvezető által
megbízott másik orvosnak a vizsgálatnál jelen kell lennie.

(3) A kórbonctani vizsgálatról – az erre vonatkozó szakmai-módszertani irányelvek szerint
– jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza a kórlefolyást, a halál közvetlen okát, az
arra vezető okot, a halál alapjául szolgáló betegséget és az egyéb lényeges (kísérő)
betegségeket is. A jegyzőkönyvet epikrízissel kell lezárni, melyben össze kell hasonlítani a
kezelőorvos által megjelölt és a kórbonctani vizsgálat során megállapított haláloki
diagnózisokat. Eltérés esetén meg kell jelölni annak lehetséges okait is.

(4) A holttestből történő szerv-, szövetkivétel tényét és annak célját a boncolási
jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

(5) Ha a kórbonctani vizsgálat olyan betegséget állapít meg, amelyre külön jogszabály
bejelentési kötelezettséget ír elő, a bejelentést annak előírásai szerint meg kell tenni.

(6) A boncolási jegyzőkönyv egy példányát a patológiai osztály az elhunyt kezelőorvosának
megküldi.

9. § (1) Ha a holttest kórbonctani vizsgálata során rendkívüli halál gyanúja merül fel, a
boncolást végző orvos köteles a kórbonctani vizsgálatot azonnal félbeszakítani és a külön
jogszabályban meghatározott hatóságot értesíteni.

(2) A kórbonctani vizsgálatot végző orvos

a) gondoskodik arról, hogy a hatóság intézkedéséig a holttesten változtatás ne történjen, és
az további vizsgálatra alkalmas maradjon,

b) az addig elvégzett vizsgálatokról részletes jegyzőkönyvet készít, és azt a rendelkezésre
álló egészségügyi dokumentáció másolatával, valamint a vizsgálat során vett mintákkal és
készített metszetekkel együtt a hatóságnak átadja.

(3) Ha a hatóság azt állapítja meg, hogy a haláleset nem rendkívüli, a megállapításairól
készített feljegyzést a boncolást végző orvosnak átadja, aki befejezi a kórbonctani vizsgálatot.

10. § A kórbonctani vizsgálat befejezését követően haladéktalanul ki kell állítani és – az 5. §
(5)–(6) és (10) bekezdése szerint – ki kell adni a halottvizsgálati bizonyítványt.

11. § (1) Kórbonctani vizsgálat során a holttesten oktatás, továbbképzés és külön jogszabály
szerint engedélyezett tudományos kutatás céljából szabad beavatkozást végezni.

(2) A holttesten végzett orvostudományi kutatás esetében az emberen végzett
orvostudományi kutatás (orvosbiológiai és klinikai kutatás) szabályait értelemszerűen kell
alkalmazni. Nem végezhető a holttesten orvostudományi kutatás, amennyiben az elhunyt azt
életében kizárta.

(3) A kórbonctani vizsgálaton oktatási célból – az intézményvezető engedélyével – orvos,
orvostanhallgató, más egészségügyi szakképzésben vagy egyéb képzésben részesülő személy
is jelen lehet, ha a vizsgálaton való részvétel a tananyag részét képezi.