34/1999. (IX. 24.) BM–EüM–IM együttes rendelet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek
a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rendkívüli halál esetén követendő eljárásról

A holttest szállításával, eltemetésével, elhamvasztásával kapcsolatos egyéb rendelkezések

14. § (1) A kórházon kívül, nem rendkívüli módon elhunyt személy holttestének a halál
bekövetkezése helyéről történő, legkésőbb 16 órán belüli elszállításáról a halottvizsgálatot
végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány kiadásával intézkedik. Ha a halál okát a halál
bekövetkezését követő 16 órán belül egyértelműen megállapítják, az elhunytat az eltemetés
helye szerinti temetőbe vagy a temetkezési szolgáltató telephelyére kell szállítani.

(2) A kórházon kívül elhunyt személy esetében, ha a halál oka a halál bekövetkezését
követő 16 órán belül nem állapítható meg, a holttestet további intézkedésig a legközelebbi
boncolóhelyiség-csoportot fenntartó temetőbe vagy kórházi patológiai osztályra kell szállítani.

(3) Kórházon kívüli szülés (vetélés) esetén – ha a magzat halva született vagy élve született,
de a születését közvetlenül követően meghalt – a szülésnél (vetélésnél) közreműködő, illetve a
halottvizsgálatot végző orvosnak az anya és a holttest (abortum) kórházba való szállításáról
kell intézkednie. Vetélés esetén halottvizsgálati bizonyítványt kiállítani nem kell.

(4) A holttest kórbonctani vizsgálatra történő szállításának költségét a kórbonctani
vizsgálatra illetékes kórház viseli.

(5) Az orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára átadott holttest elszállításáról az
orvostudományi egyetem gondoskodik.

(6) Közterületen, illetve nyilvános helyen elhunyt személy holttestét a halottvizsgálatot
követően soron kívül el kell szállítani.

(7) A kórházon kívül elhunyt személy holttestének temetőbe, temetkezési szolgáltató
telephelyére történő szállításához – ha erre vonatkozóan az eltemettető az elhunyt
elszállításáig nyilatkozott – az általa megnevezett temetkezési szolgáltatót kell igénybe venni.

(8) Amennyiben az eltemettetésre kötelezett személy az elhunyt elszállításáig nem érhető el,
a halottvizsgálatot végző orvos az elhunyt elszállításának tényéről, az igénybe vett
temetkezési szolgáltató megnevezéséről, címéről és a holttest tárolásának helyéről a temetésre
kötelezettet egyidejűleg értesíti.

15. § (1) Rendkívüli halál esetén a hatósági, illetve az igazságügyi orvosi boncolást
elrendelő hatóság intézkedik a holttestnek a halál bekövetkezése helyéről a szükséges
vizsgálatok elvégzéséhez megfelelő feltételekkel rendelkező legközelebbi, boncolóhelyiségcsoportot
fenntartó temetőbe vagy kórházi patológiai osztályra, illetve más intézménybe (a
továbbiakban: boncolás helye) történő szállításáról.

(2) A holttestnek a boncolás helyére történő szállításának, valamint tárolásának, hűtésének
és boncolásának költségei a (3) bekezdésben meghatározott időpontig a boncolást elrendelő
hatóságot terhelik.

(3) A boncolás helyéről a holttest temetőbe, temetkezési emlékhelyre, temetkezési
szolgáltató telephelyére vagy hamvasztóüzembe történő szállításának, valamint tárolásának,
hűtésének költségei a halottvizsgálati bizonyítvány kiállítását – ha az eltemetéshez, illetve
elhamvasztáshoz hatóság engedélye szükséges, akkor az engedély kiadása napját, illetve az
engedélyben a temetés legközelebbi időpontjaként megjelölt napot – követő első munkanaptól
azt terhelik, aki törvény alapján az elhunyt eltemettetésére köteles, illetve az eltemettetést
vállalja.

(4) A kórbonctani vizsgálat után a halott azonnal temethető. Rendkívüli halál esetén az
elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az
eljáró hatóság engedélye is szükséges.

16. § (1) A beteg kórházba való felvételekor fel kell jegyezni annak a hozzátartozónak a
nevét és lakcímét, akit a beteg esetleges haláláról értesíteni kell. A kórházban bekövetkezett
halálesetről az elhunyt személy hozzátartozóját a kórház a működési rendjében
meghatározottak szerint haladéktalanul értesíti. Az értesítésnek tartalmaznia kell az elhunyt
személy nevét, születési évét és az anyja nevét.

(2) Késői magzati halálozás (halva születés) esetén a halottvizsgálatot végző orvos
(kórházban, kórházba szállítás esetén a szülészet-nőgyógyászati osztály vezetője) – az
anyasági támogatásra való jogosultság (1998. évi LXXXIV. törvény 29. §) igazolása céljából
– kiállítja az ,,Igazolás késői magzati halálozásról'' című nyomtatványt.

(3) A halva született magzat eltemettetéséről az egészségügyi intézmény intézkedik, kivéve,
ha arról – kérelme alapján – más személy kíván gondoskodni.

17. § A holttestből szervnek (szövetnek) élő személy testébe történő átültetés céljából való kivételére vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály tartalmazza.