Facebook Twitter RSS
Mi segítünk a nehéz pillanatokban!

Ha kérdése van, írjon nekünk.
Esztergályos Cecília már kifizette a temetését Hetvenéves, de háromnak érzi magát. Kolbászon, szalonnán él. ... Tovább
Hogyan lehet túlélni egy gyermek halálát? Könyv Karcsika emlékére Egy anya öt éven át nap,mint nap küzdött a kisfia életéért. ... Tovább
Életről és halálról mesélnek a szicíliai múmiák Képalkotó diagnosztikával és kémiai eljárásokkal próbálják meghatározni, ... Tovább
Rossz embert temettek, mert nem hittek az özvegynek A 73 éves Evan Davidson hiába bizonygatta a kaliforniai Simpson halottasháznak, ... Tovább
Mi a teendő szerettünk eltávozásakor? A híradások szinte naponta számolnak be halálesetekről, de ... Tovább
További hírek

Családtörténeti kutatás

A családtörténeti kutatásoknál megkerülhetetlen forrásegyüttes, az anyakönyvek sorozata 1827–1828-tól – településenként kisebb-nagyobb hiányokkal számolva – a Békés Megyei Levéltárban is fellelhető.

 Az 1827:XXIII. törvénycikk elrendelte ugyanis a felekezeti anyakönyvek két példányban való vezetését, a másodpéldányokat ez időtől a törvényhatóságok levéltárai őrizték. Az 1827-et megelőző időszak matrikulái a helyi plébániákon, lelkészi hivatalokban, illetve egyházi levéltárakban eredetiben, vagy a Magyar Országos Levéltár X-szekciójában mikrofilmmásoltaban kutathatók.

Az Országos Levéltárban őrzött mikrofilmek – amelyek az egyházaknál és a levéltáraknál lévő anyakönyvek alapján készültek, tehát a legteljesebbek – kölcsönözhetők levéltárunkba. A postaköltség a kutatót terheli. Az izraelitákat anyakönyvek vezetésére hivatalosan csak 1851-ben kötelezték, szórványosan azonban ennél korábbi gyakorlat is kimutatható. Az 1895. október 1-jével életbe lépett állami anyakönyvezés (1894:XXXIII. törvénycikk) nyomán keletkezett anyakönyvi másodpéldányok az 1980. évvel bezárólag kerültek levéltárba. Ez utóbbiak kutatása a vonatkozó hatályos törvényi előírások figyelembevételével lehetséges.

Az anyakönyvi adatok nyomán összeállított leszármazási táblán szereplő egy-egy ős életútja kiegészítő kutatással rekonstruálható. A XVIII. század első felében magánföldesúri kezdeményezésre letelepített jobbágycsaládok származási helye jórészt a Harruckernek Magyar Országos Levéltárban őrzött iratanyagából állapítható meg. A kérdéses irategyüttes mikrofilmen levéltárunkban szintén hozzáférhető.

 

A családfő vagyoni helyzete a Békés Megyei Levéltár feudális kori összeírás-gyűjteménye alapján tisztázható. A befutott pálya, a családi-baráti-hivatali kapcsolatrendszer hű tükrei a gyászjelentések és a nekrológok sorozatai. Számottevő megyei vonatkozású, XIX–XX. század fordulójáról származó nyomtatott gyászlevél maradt fenn a gyulai Ladics család iratai között, nekrológok, gyászjelentések az 1882–1944-ig megjelenő Békés hasábjain olvashatók. Az esetleges névváltoztatások helyi szinten az alispáni iratokban, illetve a Békésvármegye Hivatalos Lapjában találhatók meg. Szerencsés esetben a XIII. Családok és a XIV. Személyek fondfőcsoport iratanyaga érdemlegesen lendítheti előre a részletkutatást.

 

Amennyiben a keresett személy nemesi származású, szakkönyvtárunk genealógiai irodalma jelentheti a kiindulást. Bár Békés vármegye nemesi közgyűlésének nemességi iratai (acta nobilitaria) – elhanyagolható kivételtől eltekintve – nem maradtak fenn, a közgyűlési jegyzőkönyvek megörökítették a nemeslevél itteni kihirdetését.

 

A családtörténet iránt elmélyülten érdeklődő kutató részletes tájékoztatást talál a Magyar Országos Levéltár honlapján.

 

bekes-archiv.hu