Facebook Twitter RSS
Mi segítünk a nehéz pillanatokban!

Ha kérdése van, írjon nekünk.
Esztergályos Cecília már kifizette a temetését Hetvenéves, de háromnak érzi magát. Kolbászon, szalonnán él. ... Tovább
Hogyan lehet túlélni egy gyermek halálát? Könyv Karcsika emlékére Egy anya öt éven át nap,mint nap küzdött a kisfia életéért. ... Tovább
Életről és halálról mesélnek a szicíliai múmiák Képalkotó diagnosztikával és kémiai eljárásokkal próbálják meghatározni, ... Tovább
Rossz embert temettek, mert nem hittek az özvegynek A 73 éves Evan Davidson hiába bizonygatta a kaliforniai Simpson halottasháznak, ... Tovább
Mi a teendő szerettünk eltávozásakor? A híradások szinte naponta számolnak be halálesetekről, de ... Tovább
További hírek

Nem tudja feldolgozni szerette elvesztését?

Többnyire ritkán jut eszünkbe a halál, általában akkor gondolunk rá, ha elveszítünk valakit.

A pszichológiának egy új ága a tanatológia – a görög thanatosz szóból vett elnevezés – kutatja a haldoklással, halállal és a gyásszal összefüggő lelki megnyilvánulásokat.

A tanatológia a halál illetve a haldoklás tudománya. Módszere interdiszciplináris, egyes országok tudománya más-más szempontjait emeli ki.

Angolszász nyelvterületen (és ehhez hasonlóan más nyugati országokban) a tanatológia a pszichológia egyik alkalmazott területének tekinthető, melynek célja elsősorban a haldoklással járó, mind a haldoklót, mind hozzátartozóit terhelő pszichés fájdalom csökkentése. Az Egyesült Államokban illetve Spanyolországban teljes értékű diplomát is lehet szerezni tanatológiából, ilyen értelemben a szociális munka területére is utalható.

Az orosz tudomány a tanatológiát a haldoklás biológiai vizsgálatára szenteli. Célja nem csupán a halál beálltának biztos felismerése, hanem a haldokló szervezetben végbemenő patologikus folyamat, illetve a visszafordítás (újraélesztés) lehetőségeinek tanulmányozása is. Az orosz felfogás szerinti tanatológia kísérleti (orvos)tudomány, amely állatkísérletek mellett nem idegenkedett az embereken végzett kísérletektől sem: a II. világháborúban súlyosan sebesült katonák igen széles körű módszerekkel történő újraélesztésével foglalkoztak.

A magyar nyelvhasználatban a tanatológia inkább az angol jelentése szerint terjedt el.

Hogyan dolgozzuk fel a halált?

Többnyire ritkán jut eszünkbe a halál, általában akkor gondolunk rá, ha elveszítünk valakit. De fel lehet-e készülni az elmúlásra, valakinek az elvesztésére? Mi a helyes magatartás? Szakértői tanácsok.

"Amikor azt hallom, hogy gyász, mindig ugyanaz jut az eszembe; bekerül a véráramba, felkúszik a szememig, megül benne (...) egy közel négy évvel ezelőtti vasárnap reggel, és a hír… Azt hiszem, már túl vagyok a gyász fokozatain, amelyeket végig kell járni: a sírásét, a tagadásét, a dühét, az ordításét, a lassú elengedését (...) Élni kell!" - olvasható a napokban indult gyászportál.hu egyik bejegyzésében. A kibeszélésre is lehetőséget adó, gyászolóknak segítő oldal – többek között pszichológus, gyásztanácsadó válaszol a kérdésekre – megjelenése is jelzi, hogy van miről beszélnünk, elkel a segítség, ha a halál feldolgozásáról van szó.

Azt senki nem vitatja, hogy mindannyian félünk a haláltól, olyannyira, hogy az elmúlásról való beszélgetés ma leginkább tabunak számít; ha meghal valaki a környezetünkben, igyekszünk erősek maradni, nem merünk hosszasan gyászolni, hiszen elvárás, hogy mielőbb helytálljunk a családban, a munkahelyen.

"Nem véletlen, hogy korábban gyászévről beszéltek, noha a gyász időtartama mindenkinél eltérő lehet, a tapasztalatok szerint legalább egy év kell ahhoz, hogy a gyászoló el tudja engedni a szeretett személyt; ez idő alatt végigéli az összes ünnepet és évfordulót, a karácsonytól a születésnapig" – osztotta meg velünk Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa. A pszichiáter szerint a testi tünetek – torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet – jó esetben egy-két hónap alatt elmúlhatnak, de előfordul, hogy fél év után is ugyanúgy megnehezítik a szenvedő életét - tartós tünetként jelentkezik általában az étvágytalanság, álmatlanság, szédülés, emésztési problémák -, de a testi tünetek egyre jobban ritkulnak, s már csak olyan helyzetekre jellemzők, amikor felidéződnek az elhunyttal kapcsolatos emlékek.

A halál feldolgozását az is megnehezíti – mondja Pilling –, hogy egyre kevésbé élnek a hagyományok, a rítusok – például virrasztás, halotti tor, gyászruha viselése –, sokkal kevesebb ismeretünk van a gyászról, mint például évtizedekkel ezelőtt. Amit pedig nem ismerünk, nehezebb megküzdenünk. "Nem hiszem, hogy feltétlenül ugyanúgy kellene gyászolnunk, mint azt nagyszüleink tették, de az igenis baj, ha nem adjuk meg a módját a búcsúnak, az elengedésnek. Ezért javaslom én is a pácienseimnek, hogy alakítsák ki a saját rítusaikat, például esténként gyújtsanak egy gyertyát, ha vallásosak, mondjanak el egy imát; mindez segítheti az új helyzet elfogadásában" – tanácsolja a pszichiáter.

Nagyban meghatározhatják a gyász folyamatait a halál körülményei, amelyek megnehezíthetik vagy megkönnyítheti a búcsút. Könnyebb elfogadni szerettünk elvesztését, ha azt hosszabb betegség előzi meg, míg kegyetlen tud lenni a váratlan halál – baleset, gyilkosság, öngyilkosság – feldolgozása, amely során nem ritka az önvádaskodás, netán a felelősök keresése. A vallás, a halál utáni életben való hit segítséget jelenthet, de sokszor nehezítő tényező is, vannak, aki ilyenkor megkérdőjelezik Isten létét, ha létezik, miért engedte ezt megtörténni. De ugyanígy lényeges tényező az is, hogy mennyire kötődött az elveszett személyhez a gyászoló.

forrás-hvg.hu