Facebook Twitter RSS
Mi segítünk a nehéz pillanatokban!

Ha kérdése van, írjon nekünk.
Esztergályos Cecília már kifizette a temetését Hetvenéves, de háromnak érzi magát. Kolbászon, szalonnán él. ... Tovább
Hogyan lehet túlélni egy gyermek halálát? Könyv Karcsika emlékére Egy anya öt éven át nap,mint nap küzdött a kisfia életéért. ... Tovább
Életről és halálról mesélnek a szicíliai múmiák Képalkotó diagnosztikával és kémiai eljárásokkal próbálják meghatározni, ... Tovább
Rossz embert temettek, mert nem hittek az özvegynek A 73 éves Evan Davidson hiába bizonygatta a kaliforniai Simpson halottasháznak, ... Tovább
Mi a teendő szerettünk eltávozásakor? A híradások szinte naponta számolnak be halálesetekről, de ... Tovább
További hírek

A hamvasztás magyarországi története 2. rész

A krematórium megtervezése korán sem jelenti a történetünk végét.

 Az építkezés 600 ezer pengőbe került.
Alighogy készen lett, meglepetésként érte az építőket, hogy az akkori belügyminiszter – annak ellenére, hogy korábban már elfogadta a tervezetet – mégsem engedélyezte a krematórium beindítását. A helyi katolikus püspök már korábban kinyilvánította az ellenérzését. A Katolikus Nők Egyesülete és a Katolikus Nemzeti Liga is tiltakozott. Amikor a katolikus prímás, Serédi Jusztinián is kiállt mellettük, a kormány lépett. Lépett mindazok ellenére, hogy a miniszter döntése mögött nem állt ott a törvény. A magyar törvények szabályozták a halottal való rendelkezést (1876: Nemzeti Egészségügyi törvény), de ebben nem térnek ki a hamvasztásra (de más temetkezési eljárásra sem). A protestánsok ereje ellenére a dogmatikus elvekkel érvelő katolikus egyház nyerte meg az első csatát.


A krematóriumot támogatóknak az 1936-os prágai krematóriumok kongresszusán érkezett meg a következő esély, hogy helyrehozzák a nemzetközi kapcsolatokat. Egy cseh küldött megkérte a kongresszust, kérjék meg a magyar kormányt, nyissák meg a krematóriumot. Kérését egyhangúan elfogadta a grémium. 1938-ig semmi nem történt. Ekkor az ICF vezetősége egy emlékeztetőt küldött a magyar miniszterelnöknek, dr. Imrédynek, a krematórium megnyitásának érdekében. Egészen 1939 májusáig nem érkezett válasz az ICF levelére.


Az ICF a II. világháború után élesztette újra a kapcsolatot a magyarországi krematóriumok támogatóival. 1945 augusztusában Debrecen polgármestere ismét engedélyt kért a krematórium megnyitására. Ahogy előtte is, a kormány megint elutasította a kérelmet. Bár megmutatkozott valamiféle mérsékletesség a bürokratikus hivatalban. A Egészségügy és Szociális Ügyek miniszterét felhatalmazták, hogy vizsgálja felül a törvényt. Ő az 1902-es brit Hamvasztási törvényben keresett segítséget. 1947 áprilisában tettek még egy kísérletet a krematórium megnyitására. 1947 novemberében a miniszternek nem voltak biztos információi és azt ígérte, hogy átnézi az ügyet. Csupán három évvel később, 1951-ben a szükséges krematóriumi törvény a helyére került és a debreceni krematórium végül megnyílt. Szerencsére az építmény tervezője, Borsos is még élt, mikor a krematórium elkezdte működését (érdekesség, hogy a tervezőt nem hamvasztották, hanem ’csupán’ közel az épülethez temették el).


Miután a Római Katolikus Egyház megváltoztatta a hamvasztásról szóló doktrínát a magyar Katolikus Püspöki Kar egy konferenciát tartott 1967. május 31.-én. Itt elfogadták, hogy az utolsó szertartást nem csak a hamvasztás előtt, hanem után is meg lehet tartani. Nem sokkal ezután megnyílt Budapest legnagyobb temetőjében a krematórium 1968. május 2.-án. A budapesti krematóriumban három gáz-tüzelésű kemencét helyeztek el a háromszög-alakú épületbe. A 28 méter magas kéményt orosz márványlapokkal borították és a költségek hozzávetőlegesen nyolcmillió osztrák schillingből jöttek ki.
1968-ban az ICF elnöke megjelent a budapesti krematórium megnyitóján és gratulált a város új létesítményéhez. 1969-ben megfigyelőként már a magyarokat is meghívtak a londoni ICF kongresszusra.