A sírokat Kína nyugati felében, egy vízerőmű építése közben fedezték fel a munkások. Mindegyik sírban nemezzel borított fakoporsók kerültek elő, bennük emberi maradványok voltak, rézből készült ékszerek, szerszámok és egyéb áldozati tárgyak társaságában.

A sírok elhelyezkedése önmagában érdekessé teszi a felfedezést: a temetkezési helyek ugyanis szokatlan helyen, egy 20 méter magas szikla tetején találhatók, 1500 négyzetméteres területen szétszóródva – idézte az Indian Times angol nyelvű internetes oldal Ai Taót, a Hszincsiang Régészeti Intézet archeológusát.

„További kutatások szükségesek ahhoz, hogy megállapítsuk, miért hunytak el fiatalon egyetlen törzsből ilyen nagy számban” – nyilatkozta a kínai Tang-dinasztia (618–907) korából származó sírokkal kapcsolatban Ai.

A 6500 kilométer hosszú Selyemút elnevezés a Kelet-, Dél- és Nyugat-Ázsiát a Mediterrán térségen keresztül Európával és Észak-Afrikával összekötő kereskedelmi útvonalak történelmi hálózatát jelenti. A nevében a kínai selyemkereskedelemre utaló útvonal Kínából, a mai Hszianból indult, s Anatólia területén, illetve a Földközi-tenger térségén haladt keresztül. A Selyemúton folytatott kereskedelem fontos szerepet játszott olyan nagy civilizációk fejlődésében, mint Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia, India, Róma és Bizánc.