Urnatemetők
Az urna -az ókorban- nagy méretű, behajló nyakú, domború testű edény. Rendeltetése szerint: halotti urna, hamvveder az elégetett halott maradványai számára. Az újkorban nagy, talpas váza; a halotthamvasztás elterjedése óta a legkülönbözőbb anyagokból és formában készített edény a hamvak őrzésére. A hamvasztással jelentek meg az urnatemetők. Magyarországon a 19. század végén találtak ilyeneket (Kelenföld, 1854, csepeli őstemető, 1876, Városliget, Külső Soroksári út, 1891. VIII., Óbuda, szeszgyár). Az urnák magassága 30-70 cm, a gyermekeké 13-22 cm, szélességük ennél néhány cm-rel kisebb. Az urnába rendszerint 2 kisebb bögrét tettek, melyekben hamut és ételmaradványokat találtak, de néha az elhunyt tárgyait is az urnába tették.
lexikon.katolikus.hu/U/urna.html