Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. Tanulmányait szülővárosában végezte, itt szerezte latin-magyar-történelem szakos diplomáját, a Tisza István Tudományegyetemen. 1940-től Debrecenben és Hódmezővásárhelyen tanított, 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott.

A már tizenéves korában tehetségesnek tartott Szabó Magda költőként kezdte pályáját. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de polgári származása miatt ezt visszavonták, és állásából is elbocsátották. 1949 és 1958 között nem jelenhettek meg művei. 1959-től szabadfoglalkozású író. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget.

A Régimódi történetben családja történetét írta meg, a kötet kordokumentumként, történelmi tablóként és városrajzként is hiteles. Szabó Magda számos ifjúsági művet és meseregényt is írt. Történelmi érdeklődése elsősorban a színpadi műfajokban öltött formát: a Kiálts, város Debrecen múltját elevenítette fel, Az a szép, fényes nap című drámája pedig az államalapítás korát. Műveit 42 nyelvre fordították le.
Az író 1959-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott, majd 2001-ben Corvin-lánc kitüntetésben részesült. 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díj külföldi regényt jutalmazó változatát Az ajtó című, franciául is megjelent regényéért, és elnyerte a Prima Primissima Díjat.
Szabó Magda 2007-ben, 90. születésnapján megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést, múlt szombaton pedig az alkotót Hazám-díjjal jutalmazták. A Szépírók Társaságának tagja, Budapest és Debrecen díszpolgára volt.

Főbb regényei:

Freskó (1958),
Mondják meg Zsófikának (1958),
Az őz (1959),
Sziget-kék (1959),
Bárány Boldizsár (1959),
Disznótor (1960),
Születésnap (1962),
Pilátus (1963),
Danaida (1964),
Tündér Lala (1965), a Katalin utca (1969),
Abigél (1970), A szemlélők (1973), a Régimódi történet (1977), Az ajtó (1987), a Merszi, Möszjő (2000), a Für Elise (2002).