A Kossuth-díjas építész néhány hete kapta meg a Szent István-díjat Hende Csaba honvédelmi minisztertől az esztergomi Vármúzeum Korona-termében. A magyar organikus építészet mestere Budapesten született, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, ami nemcsak személyes életére, de későbbi pályájára is nagy hatást gyakorolt.

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1954-ben kezdte és 1959-ben fejezte be.
1959 és 1977 között különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott, de közben munkatársaival a vidéket járta, hogy az akkor elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen és faluházakat építsen.

Sárospatakon a panel típusú házaknál jóval költségkímélőbb lakóházakat is építeni kezdtek, de akkoriban ezt az állami vezetés nem nézte jó szemmel, így ő önkéntes száműzetésbe vonult, és 1977-81 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként dolgozott.
Karrierjében akkor következett be az áttörés, amikor 1981-ben önálló építészirodát alapított. Számos középületet (templomot, művelődési házat) tervezett, elsősorban vidéki városokban. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtője.

Az ő hírnevét öregbíti a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a középkori hangulatot keltő Stephaneumon is. Jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda.

Építészként főműve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi munkásságának eredményét. A hagyományos alapanyagok, s főleg a fa felhasználásával készült épületeknek hagyományőrző hatása van, így a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használja. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje pedig az égből esett volna le rá. Építészete organikus, mivel szándéka az, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba.

Szőcs Géza: a magyar kultúra kiemelkedő alakja volt

Művészként és kultúraszervező közéleti emberként is kiemelkedő alak volt Makovecz Imre - mondta a kultúráért felelős államtitkár. Szőcs Géza személyes véleménye szerint "a 20. század utolsó évtizedeinek legkiválóbb műépítésze (...) a vonal géniusza, a magyar kultúra kiemelkedő alakja" volt. "Késői korok" aligha fogják érteni, hogy Makovecz Imre miért nem kapott egyetlen jelentősebb megbízást sem Budapesten - tette hozzá.
"A sors keserű iróniája, hogy éppen akkor kellett távoznia, amikor kibontakozhattak volna nemcsak művészi, hanem kultúraszervezői képességei is. Életműve ilyenformán minden értelemben beteljesítetlen maradt" - utalt arra Szőcs Géza, hogy a Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett építész által alapított Magyar Művészeti Akadémia ebben az esztendőben köztestületté válva az eddiginél jelentősen nagyobb szerepet kap a magyar kulturális életben. Makovecz Imrét a Nemzeti Erőforrás Minisztérium saját halottjának tekinti.

Forrás