Kétségkívül a XX. századi magyar színjátszás egyik legszebben beszélő, fejedelmi megjelenésű alakja Básti Lajos volt. Neve meghatározott szí­nészi stí­lust jelentett, tökéletes beszédtechnika, visszafogott szí­npadi mozgás, elmélyült karakterformálás, átgondolt játék, s nem utolsó sorban, a megjelenés utánozhatatlan eleganciája jellemezte.

1911. november 16-án született Keszthelyen. Eredeti neve Berger Lajos volt, első szerepeit még e néven játszotta. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte. Megismerkedett a Keszthelyen nyaraló Mányai Lajos színiakadémiai növendékkel, aki olyan hatással volt rá, hogy ősszel jelentkezett a Színművészeti Akadémiára. Ódry Árpád egyetlen Ady-vers meghallgatása után felvette. 1935-ben szerzett diplomát. Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását.

A különösen szép orgánumú Básti fiatal korában énekes-bonviván szerepekben is bemutatkozott. Társalgási darabokban, operettekben szerepelt, mint fiatal amorózó, bonviván. A harmincas évek filmjeiben is ilyen jellegű szerepeket játszott: 120-as tempó  (1937.).

Számos filmszerepe közül emlékezetes  a Keleti Márton rendezte Beszterce ostroma (1948.) című film,  a  Föltámadott a tenger  (1953.)   című filmben Kossuth Lajost alakította.

1968-1972 között a Vígszínház tagjaként Arthur Miller Alku című színművének főszereplőjeként aratott sikert. Visszatérve a Nemzetibe, egyik utolsó nagy alakítása a Lear király (Shakespeare) címszerepe volt. Később egyik legjelentékenyebb szerepe a My Fair Lady musicalben Higgins tanár úr. Hétszázötvenszer játszotta. Később ezt a szerepet az Operettszí­nház My fair Ladyjében is megformálta.

Egyik legjobb filmszerepe és legnagyobb sikere a Katonazene (1961.) című Marton Endre filmben volt. 1964-ben Rideghváry Bencét alakította A kőszívű ember fiai  című filmben.

Wesselényi Miklóst alakította a  Jókai Mór azonos című regényéből készült  az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán (1966.) című Várkonyi Zoltán rendezte filmekben.

Kiváló versmondó volt, különösen Arany János balladáival aratott sikert, de a Nagyidai cigányok rádiós változatának narrátoraként is emlékezeteset alkotott. Több verslemeze jelent meg.

1952-1960 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt, beszédművészetet taní­tott.

Művészetét 1954-ben Érdemes Művész, 1955-ben Kossuth-díjjal, 1963-ban Kiváló Művész címmel tüntették ki.

Első feleségét Ferrari Violettát 1948-ban vette el. Hat évvel később elváltak. Második felesége Zolnay Zsuzsa színésznő  volt, aki 2011-ben hunyt el. Lányát, Básti Julit nem szánta a színi pályára, ő a tudta nélkül jelentkezett a főiskolára. Azóta megküzdött a színészóriás apa nyomasztó súlyával, s egyik vezető - Kossuth-díjas - színésznőnk.

Színpadon, filmen és a különböző tévéműfajokban egyaránt maradandót alkotott az emberi nagyság felmutatásában. Hősei nem emelkedettek voltak a szó patetikus értelmében, hanem előkelőek. Egyfajta nemességet, a viselkedés kultúráját, a magára adó ember önérzetét testesítette meg, eleganciája belső elegancia volt. A hozzá egykor közelállók úgy emlékeznek: mindig fegyelmezett volt, választékosan öltözött és beszélt. Több mint 30 film, s számtalan televí­ziós produkció őrzi alakí­tásait.

Nagy művész volt, vitákat és indulatokat kiváltó személyiség. Lehetett szeretni vagy elutasítani, csak egyet nem: közömbösnek maradni.

mivanma.postr.hu/basti-lajos