Facebook Twitter RSS
Mi segítünk a nehéz pillanatokban!

Ha kérdése van, írjon nekünk.
Esztergályos Cecília már kifizette a temetését Hetvenéves, de háromnak érzi magát. Kolbászon, szalonnán él. ... Tovább
Hogyan lehet túlélni egy gyermek halálát? Könyv Karcsika emlékére Egy anya öt éven át nap,mint nap küzdött a kisfia életéért. ... Tovább
Életről és halálról mesélnek a szicíliai múmiák Képalkotó diagnosztikával és kémiai eljárásokkal próbálják meghatározni, ... Tovább
Rossz embert temettek, mert nem hittek az özvegynek A 73 éves Evan Davidson hiába bizonygatta a kaliforniai Simpson halottasháznak, ... Tovább
Mi a teendő szerettünk eltávozásakor? A híradások szinte naponta számolnak be halálesetekről, de ... Tovább
További hírek

Teknősökkel szeretnék tisztítani a Gangeszt

A 25 ezer húsevő állatot felhasználva szeretnék a temetkezésre használt folyót megtisztítani.

 A Gangesz India legfontosabb folyója, egyrészt azért, mert több százmillió ember fő vízforrása, másrészt a hindu hitben kiemelt szakrális jelentőséggel bír, Ganga istennő megtestesülése. A két funkció között néha elég csúnya ellentét feszül, például nem nagyon tesz jót a vízminőségnek, ellenben a kolerajárványok terjedését kimondottan segíti, hogy elterjedt szokás Gangeszbe temetkezni.

A hindu hit szerint ugyanis, ha valakit a szent folyó partján hamvasztanak el, majd a porait a folyóba szórják, az instant megváltást jelent, plusz a reinkarnáció örök körforgásából való kiszabadulást, és belépőt a mennyországba. Mivel ezt a 800 fok üzemi hőmérsékletű ipari krematóriumok helyett sokszor sima halotti máglyákkal végzik, a hamvak helyett és mellett megégetett emberi testek kerülnek a folyóba, méghozzá évente több tízezer.


Az indiai állam jó ideje igyekszik tenni valamit a Gangesz szennyezése, és az ebből fakadó közegészségügyi katasztrófák ellen, de míg a hagyományos problémák (szennyvíz, ipari hulladék és hasonlók) esetében még úgy-ahogy tud eredményeket felmutatni, a vallásos jelentőségű vízi temetkezés már keményebb dió.

Halotti máglyák Varanasiban, a Gangesz partján
Fotó: Sanjay Kanojia

Az 1980-as évek végén jött a nagy ötlet: természetbarát, sőt, egészen organikus módszerrel lehetne megtisztítani a folyót a hulláktól. A kulcs a gangeszi lágyhéjú teknős volt, ami a nevével ellentétben egyébként az Indus és Mahanadi folyókban is honos, nagyjából egy méteresre megnövő, főleg halakkal táplálkozó hüllő. A terv az volt, hogy hatalmas hadseregeket tenyésztenek ki belőle, rászoktatják őket a friss hal helyett az égett és oszladozó emberi húsra, amit így ügyesen becsatornáznak a táplálkozási láncba, a többit meg majd elvégzi az ökoszisztéma. A teknős szent állatnak számít a hinduknál, így vallásilag az sem okozott különösebb problémát, hogy megeszik a mennyországba került lelkekhez tartozó porhüvelyeket.


A program egy évtizeden keresztül tartott, és bő kétmilliárd rúpiát (8,5 milliárd forint) emésztett fel. Összesen 25 ezer teknőst neveltek fel egy direkt erre a célra felhúzott farmon, és telepítettek át a folyóba takarítani. A tesztek remek eredményeket hoztak, nagyjából tíz teknős két nap alatt teljesen eltüntetett egy átlagos emberi testet, csak a nagyobb csontok maradtak meg. A gyakorlatban azonban nem nagyon látszott semmilyen eredmény.

Mint kiderült, a korrupció nagyobb úr, mint a közegészségügy: addig egész szépen futott a projekt, míg fel kellett nevelni, és emberhúsra szoktatni az állatokat, de onnantól már nem nagyon követte senki a sorsukat, hogy beengedték őket a folyóba. Méghozzá azért nem, mert kifizetődőbb volt nem odafigyelni rájuk, és az orvvadászoknak jó pénzért megsúgni, hol lehet éppen pár száz teknőst levadászni. A teknős húsa ugyanis ínyencségnek és - mivel védett és veszélyeztetett faj - ritkaságnak is számít, a feketepiacon egyetlen példányért 8000 rúpiát is elkérnek, ami egy mezőgazdasági munkásnak nagyjából 20 napi munkabére.


A Gangesz vize így a mai napig borzalmas, és egyre rosszabb, a hullaproblémát az állam most éppen nagy teljesítményű krematóriumok beüzemelésével igyekszik orvosolni.

Index