Teknősökkel szeretnék tisztítani a Gangeszt
A Gangesz India legfontosabb folyója, egyrészt azért, mert több százmillió ember fő vízforrása, másrészt a hindu hitben kiemelt szakrális jelentőséggel bír, Ganga istennő megtestesülése. A két funkció között néha elég csúnya ellentét feszül, például nem nagyon tesz jót a vízminőségnek, ellenben a kolerajárványok terjedését kimondottan segíti, hogy elterjedt szokás Gangeszbe temetkezni.
A hindu hit szerint ugyanis, ha valakit a szent folyó partján hamvasztanak el, majd a porait a folyóba szórják, az instant megváltást jelent, plusz a reinkarnáció örök körforgásából való kiszabadulást, és belépőt a mennyországba. Mivel ezt a 800 fok üzemi hőmérsékletű ipari krematóriumok helyett sokszor sima halotti máglyákkal végzik, a hamvak helyett és mellett megégetett emberi testek kerülnek a folyóba, méghozzá évente több tízezer.
Az indiai állam jó ideje igyekszik tenni valamit a Gangesz szennyezése, és az ebből fakadó közegészségügyi katasztrófák ellen, de míg a hagyományos problémák (szennyvíz, ipari hulladék és hasonlók) esetében még úgy-ahogy tud eredményeket felmutatni, a vallásos jelentőségű vízi temetkezés már keményebb dió.
Halotti máglyák Varanasiban, a Gangesz partján
Fotó: Sanjay Kanojia
Az 1980-as évek végén jött a nagy ötlet: természetbarát, sőt, egészen organikus módszerrel lehetne megtisztítani a folyót a hulláktól. A kulcs a gangeszi lágyhéjú teknős volt, ami a nevével ellentétben egyébként az Indus és Mahanadi folyókban is honos, nagyjából egy méteresre megnövő, főleg halakkal táplálkozó hüllő. A terv az volt, hogy hatalmas hadseregeket tenyésztenek ki belőle, rászoktatják őket a friss hal helyett az égett és oszladozó emberi húsra, amit így ügyesen becsatornáznak a táplálkozási láncba, a többit meg majd elvégzi az ökoszisztéma. A teknős szent állatnak számít a hinduknál, így vallásilag az sem okozott különösebb problémát, hogy megeszik a mennyországba került lelkekhez tartozó porhüvelyeket.
A program egy évtizeden keresztül tartott, és bő kétmilliárd rúpiát (8,5 milliárd forint) emésztett fel. Összesen 25 ezer teknőst neveltek fel egy direkt erre a célra felhúzott farmon, és telepítettek át a folyóba takarítani. A tesztek remek eredményeket hoztak, nagyjából tíz teknős két nap alatt teljesen eltüntetett egy átlagos emberi testet, csak a nagyobb csontok maradtak meg. A gyakorlatban azonban nem nagyon látszott semmilyen eredmény.
Mint kiderült, a korrupció nagyobb úr, mint a közegészségügy: addig egész szépen futott a projekt, míg fel kellett nevelni, és emberhúsra szoktatni az állatokat, de onnantól már nem nagyon követte senki a sorsukat, hogy beengedték őket a folyóba. Méghozzá azért nem, mert kifizetődőbb volt nem odafigyelni rájuk, és az orvvadászoknak jó pénzért megsúgni, hol lehet éppen pár száz teknőst levadászni. A teknős húsa ugyanis ínyencségnek és - mivel védett és veszélyeztetett faj - ritkaságnak is számít, a feketepiacon egyetlen példányért 8000 rúpiát is elkérnek, ami egy mezőgazdasági munkásnak nagyjából 20 napi munkabére.
A Gangesz vize így a mai napig borzalmas, és egyre rosszabb, a hullaproblémát az állam most éppen nagy teljesítményű krematóriumok beüzemelésével igyekszik orvosolni.
Index