A hadisírokkal kapcsolatos cikkünk után kereste meg szerkesztőségünket az Aranyosapátiban élő Szabó József. Két olyan német katona szomorú történetét mesélte el, akik 1944-ben Ara­nyosapátiban vesztették életüket a Vörös Hadsereg katonái ellen vívott ütközetben. Mint olvasónk előzetesen elmondta, ezt a történetet idősek mesélték el neki, de sajnos, az egykori szemtanúk már elhunytak. A kegyelet és a tisztesség azt diktálja a lelkiismeretének, hogy a két katona emléke nem veszhet el a feledés homályába, hiszen lehet, hogy vannak még Németországban rokonok, akik szeretnének többet tudni az egykori katonák nyugvóhelyéről.

Rudolf és Robert
– A második világháború idején, 1944-ben közel hat hónapig két német katona tartózkodott a községünkben, amelyet akkoriban még Kopócsapátinak neveztek – kezdte a történetet Szabó József. – Az egykori szemtanúk elmondása alapján a postahivatalon keresztül híradós szolgálatot teljesítettek. Sajnos, csak a keresztnevükre emlékezett a történet elmondója. Az egyik magas és szőke fiatalembert Rudolfnak hívták, és vőlegény volt. A társa szintén magas volt, de jóval sötétebb hajú, őt Robertnek nevezték.

Nem adták meg magukat
– A faluban élő fiatal lányok sokat kártyáztak ezzel a két német katonával. E lányok közé tartozott Kovalcsik Józsefné is, akitől hallottam ezt a történetet – folytatta Szabó József. – A német katonákat figyelmeztették a helyiek, hogy jönnek az oroszok, de ők nem vették komolyan ezt a veszélyt, nem menekültek el, elbújtak a falu szélén az egyik parasztporta tehénistállójában. Az orosz katonák rájöttek a búvóhelyre. A két fiatal német a felszólításra nem adta meg magát, eltorlaszolta az ajtót. Az oroszok az ajtót betörték, vaktában géppisztolysorozatot zúdítottak rájuk. Az egyik katona halálos sebet kapott, a másik csak megsérült. Az elhunyt katonát a civilek a holtág mellett temették el, míg a sérült németet az oroszok magukkal vitték a benki elágazásig. Az elmondások alapján ott őt is agyonlőtték, s egy használaton kívüli kútba dobták, ami néhány méterre az úttól található az erdőben.

– A Holt-Tisza mellett eltemetett katona nem nyughatott sokáig a sírjában. Valami állat kikaparta a holttestét, akkor behozták a faluba, és a temető árkába temették el újra.

Éjjel, nagy titokban
– Kovalcsik Józsefné mesélte el azt is, hogy akkoriban beszélgetett egy helyi lakossal, Gedeon Józseffel, aki arról panaszkodott neki, hogy nagyon fáradt, mert az éjjel nagy titokban áttemette a német katonát a temető árkába, de hogy hová, az rejtély, nem tudja senki sem. Nem szívesen beszéltek erről az emberek, még azok sem, akiknek az udvarán megtörtént a fegyveres összetűzés. Mindenki félt abban az időben – mondta Szabó József, majd így folytatta:

– Nem hagy nyugton a gondolat, hogy még élhetnek a két német katonának hozzátartozói Németországban, s biztosan nagyon szeretnék tudni, hogy mi történt velük, hol nyugszanak. Jó lenne megtalálni a katonák tetemét, s ennek érdekében jó pár évvel ezelőtt még Bonnba is írtam, de érdemleges választ nem kaptam. A hadisírokkal kapcsolatos cikket olvasva jött az ötlet, hogy felveszem a kapcsolatot a Magyar Honvédség szaktisztjével, Kertész József századossal, hátha tud valamilyen segítséget nyújtani.

SZON