Ranschburg Jenőre emlékezünk
Ranschburg Jenő 1935. december 19-én született Budapesten. 1961-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1964-ben az ELTE bölcsészkarának pszichológia-magyar szakán. 1961-1963 között előbb Velencén, majd Budapesten dolgozott gyógypedagógus tanárként.
1963-1965 között az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa volt. 1965-1977 között az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense. 1977-től az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetője. 1977-1997-ig tudományos osztályvezető az MTA Pszichológiai Intézetében. 2002-től főiskolai tanár a Szolnoki Főiskolán.
Fő kutatási területe a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermeklélektan, a fejlődési pszichopatológia volt. Mestereinek Binét Ágnest, Mérei Ferencet, Radnai Bélát, valamint Kardos Lajost tartotta. Utóbbi inspirálta arra, hogy pályája során lehetőleg mindig a tiszta, közérthető fogalmazásra törekedjék. A gyermekekkel, a családdal kapcsolatos nézeteit, véleményét mindig úgy közvetítette, hogy azt az átlagolvasó, néző is megértse. Népszerű volt a televízióban futó Családi kör szakértőjeként, majd a Mesterkurzus előadójaként.
A tudományos ismeretterjesztést mindig is szívügyének tekintette, a családi és iskolai gyereknevelés témakörében számos cikket jelentetett meg a különböző szak- és napilapokban, folyóiratokban, emellett szerte az országban tartott előadásokat, vezetett tanfolyamokat a pedagógusok számára. Több könyve is megjelent, amelyek közül a legismertebbek a Félelem, harag, agresszió, a Személyiségünk titkai (Popper Péterrel), A nő és a férfi, a Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, a Jellem és jellemtelenség, A meghitt erőszak, a Rögök az úton: egyén és család, a Szülők könyve, a Gyerekségek címmel pedig saját verseiből adott közre válogatást.
A fejlődéslélektan kutatásában és oktatásában végzett munkásságáért, a gyermekek védelme érdekében folytatott tevékenységéért 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2009-ben Prima Primissima-díjat kapott, 2010-ben a Hazám-díjat vehette át.