Váradi József 1926. december 25-én született Balmazújvároson. 1953. június 21-én szentelték pappá Budapesten. Kápláni szolgálatait a füzesabonyi egyházközségben kezdte, utána az egri főplébánián szolgált két évig (1955-57-ig). 1957-76-ig az Egri Hittudományi Főiskolán filozófiát tanított, itt prefektusi kinevezést is kapott. 1976-85-ig Bélapátfalva, 1985-90-ig Miskolc-Vasút vidék plébánosként folytatta szolgálatait.  Innen került a Nyíregyházára, a Magyarok Nagyasszonya plébániára, ahol 15 évig szolgált. 1990-ben pápai prelátusi, egri mesterkanonoki címet kapott, 1993-ban szabolcsi fő esperes, püspöki helynök lett, ezután megkapta az apostoli protonotárius kinevezést. 2002 óta nyugdíjas éveit töltötte Nyíregyházán, de továbbra is aktívan bekapcsolódott az egyházközség életébe, valamint a főplébánián működő teológiai tanfolyam irányításába.

Az évek során nagyon jó kapcsolatai alakultak ki felekezettől, hittől függetlenül Nyíregyháza polgáraival. 1999-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés az erkölcs és az emberségesség területén kifejtett munkásságát Pro Communitate díjjal ismerte el.