Jézusom Te adtál erőt a szenvedésben,
Adj örök nyugalmat lelkünknek a mennyben.
 

Istenbe vetett hit ragyogjon sírod sötét éjszakája,
Virrasszon koporsód hosszas álma felett
 

Elválni kedveseinktől fájdalmas és nehéz,
de szívem a Szent reménnyel a jövendőbe néz.
Jézus én bizodalmam hiszem, hogy egy napon
Szeretteimet a mennyben újra megláthatom.
 

Te voltál a fény, a ragyogás
Kérlek, vigyél el magaddal
És ha szerelmed porrá égett
Hints be vele a régi emléket
Ha majd letesznek hozzád, megfogom a kezed
Még érezzük, hogy összetartozunk
Ez lesz az utolsó legboldogabb napunk.
 

Elfáradtál az élet tengerén
Pihenj csendben a föld lágy ölén.
 

Hosszú volt az út, amely véget ért
 

Beteg szíve örök pihenőre tért.
 

Drága kincsek voltak mindketten nekünk.
Ti kincsek elvesztetek, s csak a bánat jutott nekünk.
Szeretetünk veletek van a síron túl is.
Emléketek él közöttünk, míg oda jutunk mi is.
 

Álom volt az életem, egy kis rövid álom,
Letörte ifjú életem, rövid boldogságom.
Elhervadt virágom mosolygó fényében.
Miért vitt bimbót a halál,
Mikor tépett rózsát is talált.
 

"A test elragadtatott a földről; nem úgy mindaz, ami reá emlékeztet."
/Pieter Frans Thomése/