Ő nem halt meg

Ő nem halt meg, csak alszik, föld anyja hű ölén,
de Jézus szava hallszik, új élet, új remény:
Jer, szolgám, híven tűrtél a földi léten át,
most égi fényből fűzzél, mint győztes koronát!

Mint balzsam és szív üdve, éntőlem ami jön,
míg sápad elfeledve a mulandó öröm.
Ó, jöjj, ím hazavárlak, már vígadj idefönn,
az angyalok honában vár boldog örököm!

Ember, rövid az élet

Ember, rövid az élet,
tegnap születtél, s holnap sírba’ vagy.
Minden kincsed a lélek,
ez az egyetlen, mely tiéd marad.

Minden más, miért futsz, légvár, csak álom,
mely szertefoszlik a halálos ágyon,
Ember, rövid az élet, egyetlen kincsed a lélek,
gondold meg nagyon, gondold meg nagyon.

143 Előtted, Jézusom, leborulok

1.     Előtted, Jézusom, leborulok,
    Féktelen bűnös én, hozzád bújok.
    Ó kérlek, hogy nekem malasztot adj,
    Hisz te a bűnöshöz irgalmas vagy.

2.    Szép piros véreddel öntözgettél,
    Amikor elestem, fölemeltél.
    Légy azért irgalmas és meghallgass,
    Mennyei erőddel ó támogass!

3.    Tehozzád, Jézusom, felkiáltok,
    Földről az ég felé felsóhajtok,
    Szívemnek kapuját zárd be, kérlek,
    Hogy helyet ne adjon a véteknek.

4.    Vádolom magamat, mert vétettem,
    Fölséges színedet megsértettem.
    Hozzád, ó Jézusom, fohászkodom,
    Hogy többé nem vétek, megfogadom.

5.    Esengő szavamat meghallgassad,
    Ó szelíd Jézusom, s ez egyet add:
    Hogy végső órámban kiálthassam,
   Szent neved, Jézusom, kimondhassam.