Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!

A hála hangja, íme felkiált: Maroknyi létemért áldlak téged.
És megköszönöm Néked, Uram, az irgalmas halált,
örök hazámba elszólító parancsodat.
– Mert néked élünk, Uram, és néked halunk.
Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!

Ma véget ért a földi munka, a nap már éjbe hajolt,
számadásra most, íme, eléd jövök.

Ó életemnek mennyi hűtlen, elhibázott napja volt,
megkörnyékezett a világ bűne.
– Szörnyű magányomban nyújtsd most felém kezed,
– kereszted trónjáról ítélj, bánatomban ismerj meg engem!
Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!

Ha bánatom irgalmadban révbe talált,
koporsóm gyásza égi fénybe borul.

Mert „Halál, hol a te győzelmed?”,
Az Élet legyőzte, íme, már a halált,
a sír az új élet kapuja lett.
– S a tékozló fiú Atyja házában elpihen.
Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!

Ó hallgasd meg, Uram, a hozzád esengő imát:
a sebzett lélek zokog.

És húsvét fényét ragyogtasd fel most reánk!
Tudjuk hinni, mint az apostolok,
– hogy országodban újra együtt leszünk!
Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!

Adj Uram örök nyugodalmat neki(k),
és az örök világosság fényeskedjék neki(k)!

Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!