Református temetési szertartás
A református temetési liturgia során a gyülekezet megvallja az örök életről és a feltámadásról táplált hitét, megmutatja testvéri szeretetét az elhunyt és a gyászolók iránt, alázatosan meghallgatja az Élet Fejedelmének bíztató és készítgető Igéit.
Nyilvánvaló tehát, hogy a temetés az élőkért van, és nem a holtakért. Szertartásunk a halott földi, vagy mennyei állapotában semmiféle változást nem idéz elő. Általa nem lesz álma könnyebb, szenvedése rövidebb, idvessége bizonyosabb, feltámadása dicsőségesebb, mert ő a halál pillanatában kivétetett az emberi hatások és nevelő eszközök alól, s közvetlenül az Isten színe elé helyezteték. A gyászolóknak meg kell érezniük a Lélek vigasztaló erejét. Következésképpen „nemcsak felesleges, de egyenesen tilos a halottat akár jutalmazni, akár büntetni, a holttestet megáldani, számára bűnbocsánatot és örök életet vótumszerűen biztosítani. Mi csak azt fejezzük ki, hogy Istent igazságosnak és kegyelmesnek ismerjük az ő igéjéből, s ezért reá bízzuk magunkat, halottunkat is” – írja egy 1927-ben Budapesten kiadott Ágendás könyv.
Temetés
Isten az embert a maga képére, a maga dicsőségének, szeretetének felragyogtatására teremtette. Az embert a bűn megrontotta, istenképűsége összetört, de az Úr arra méltatta, hogy egyszülött Fiát adta azért, hogy megváltsa, istenképűségét helyre állítsa. Ezek a tények adják az ember méltóságát. Az Isten által ilyen méltóságra emelt embernek holta után illik megadnunk a végtisztességet, itt maradó hozzátartozói pedig gyászukban szorulnak rá leginkább Isten vigasztaló kegyelmére. A református temetési szertartás ennek megfelelően zajlik: az elhunytnak megadjuk a végső tisztességet, az itt maradottaknak hirdetjük Isten vigasztaló evangéliumát. A temetési szertartás középpontjában is Isten igéje áll. Ez az egyetlen vigasztalásunk, mikor ott állunk a halál rettenetes ténye előtt. Igen vigasztaló a szertartás során a sír mellett megvallani győzelmes hitünket az apostoli Hitvallás szavaival. Ebben a hitvallásban benne van mindaz, amit Isten igéje alapján hihetünk életünk és halálunk leglényegesebb kérdéseiben. Sajnos ma már vidéken is kevesen éneklik a temetési istentisztelet énekeit, pedig ezek mély imádságok, amelyeket szívből énekelve fölemelhetjük fejünket a gyász óráiban.
A temetési istentisztelet liturgiája (hagyományos koporsós temetés – más típusú temetkezés esetén kissé módosulhat)
A ravatalnál:
-Apostoli köszöntés
-Ének
-Imádság
-Textus (az igehirdetés alapigéje)
-Igehirdetés
-Imádság
-Úri imádság (Mi atyánk ...)
-Ének
-Áldás
A sírnál:
-Fohász
-A feltámadás és a keresztyén reménység alapját adó bibliai igék
-Apostoli Hitvallás
-Elbúcsúzás
-Áldás
-Ének (hantolás alatt)
-Meghívás istentiszteletre, elköszönés (részvétnyilvánítás megkezdése)
www.nagyvaradteriref.hu/index.php