Harangozási szokások
Halálhír és temetés
Ebben a témában a legkülönbözőbb szokások alakultak ki országszerte, amely településként más és más. Faluhelyen abból hogy melyik harang mennyi ideig és milyen megszakítással szólal meg, meg lehet állapítani, hogy milyen korú, nemű és családi állapotú volt az elhunyt. Ily módon a harangozási szokások ebben a témakörben a legváltozatosabbak és legértékesebbek. A halotti harangozási szokások a mai napig is a temetési kultusz egyik meglehetősen felderítetlen területe.
Az alábbiakban a temetési harangozásokra hoznánk fel néhány ma is élő példát.
Kecskeméten a református templomban sem az istentisztelet előtti hívogatás, sem a déli harangszó nem szokás, mégis ennek a templomnak a harangjait hallhatjuk a leggyakrabban. Ugyanis minden elhunyt után kétszer szólal meg a templom összes harangja: a temetés kezdetekor, majd amikor a gyászmenet elindul a sírhoz.
Mezőberény evangélikus templomában, amikor halálhír érkezik a parókiára, először a kisharang szól egymagában, majd a nagyharang szintén szólóban (ha nő halt meg: a felénél megszakítással, ha férfi: megszakítás nélkül), majd a három harang együtt zengi a gyászt. Debrecen Református
Nagytemplomában és Fót katolikus templomában a nagyharang váratlan időben történő megszólalása közli a szomorú hírt.
Lélekharang
Az esti harangszó után rögtön, annak szerves részét képezve szólal meg a lélekharang (általában a templom legkisebb harangja). Ezt a halottakért való imádságra szólít fel, és ily módon csak a katolikus templomokban gyakorolják. Hosszúsága 1-2 perc.
Érdekes, hogy Kőszegen, a Jézus Szíve plébániatemplomban nem kapcsolják be a lélekharangot az esti harangszó után, a pápai Nagytemplomban pedig nem a legkisebb, hanem a második legkisebb harang szolgál lélekharangként.
Kalocsán ünnepek előestéjén a lélekharangként szolgáló legkisebb harang helyett eggyel nagyobb harang, a Szent Mihály harang szólít a halottakért való imádságra.