Életed legszebb tavaszán, eltiport a halál, Emléked szívünkben örökké fáj.
 

A halál korán elragadt, de emléked meg marad.
 

Te voltál a mindenünk a bánat maradt meg nekünk.
 

Bolygócsillagként élted életed,
S halálod is úton talált.
Oh, nyugodj most e néma hant alatt,
Míg egyszer én is eljövök hozzád.
 

Akinek szüleit nem fedi sírhalom, Nem tudja igazán, hogy mi a fájdalom.
 

Egy borzalmas pillanat megölte szívedet, Nekünk más nem maradt csak fájó emléked.
 

Nyugodj e néma hant alatt, míg egyszer eljövünk tehozzád.
 

Életed sok munka volt és törődés, jutalmad legyen a nyugalom és pihenés
 

Szomorú az elválás, boldog lesz a találkozás.
 

Soha el nem felejtünk.
 

Én már alszom csendesen, ó ne zavard meg álmomat.
 

Borulj a síromra halkan, csendben.
 

Legyetek nyugodtak, nekem már nem fáj semmisem.
 

Míg éltél, nagyon szerettünk, amíg élünk el nem felejtünk.
 

Gyászolják, kik szerették.
 

Ha fájó szívem megszűnik dobogni, hozzád jövök megpihenni.
 

Nincs a földön annyi szeretet, amennyi nékünk benne elveszett.